Szeretlek, Magyarország
A Haza sohasem politika,
Nem rossz, konzervatív kivagyiság,
Nem liberális alamusziság,
A Haza:
Otthon,
Élet,
Kisvilág..
Szeretlek, Magyarország.
——-
Nem a hatalom pecsétviasza;
Hanem mi magunk vagyunk a haza.
——
Ahol a Lét sosem volt szögletes,
S ahol a magyar szó természetes.
——-
Ahol a Múlt dombba-síkságba bújva
Magyarrá szentel minden percben újra.
——
A Haza sohasem a hatalom,
Nem partot elzáró gügye lakat,
Nem világ-sunyi uzsorakamat
A Haza
Százszor tiport kis virág;
Szeretlek, Magyarország.
—–
A média: kifestett, léha, csontos,
És úgyis kussol arról, ami fontos.
——–
Szirén csábít globál-szétszóratásba;
És pénz-hó hullna nemzet-rianásra…
——-
Hazát szeretni ma nem jutalékos,
Gyalázza minden magyar-fogyatékos.
—–
A Haza nem csupán a gazdaság,
Hazug mesével sose andalít,
Nem ő szipolyozza a fiait,
A Haza
Nem hervadó
Tölgyfa ág,
Szeretlek, Magyarország.
——-
A Haza nem rossz zsoldosok hajója,
Nem görény pénzhatalom helytartója;
A Haza: a mienk.
——
Másoknak legfeljebb stratégia,
Rablásra váró zsákmány-palota;
A Magyarnak: haza.
——–
Ha már nem lesz magyar haza,
A világ se lesz, csak massza.
——-
Luganói szikkadt agyak;
Nem lesz özönvíz – a latyak.
——-
Nyakkendős bank- janicsárok;
Minden jövő hamis zálog.
——-
Világ-manipulátorok;
Globalizmus gyomra korog.
—–
Föld-globál-préda zsiványok;
Csalnak a térkép-arányok.
——-
Luganói globál-vétek
Itt bukhat el egyszer végleg.
——–
Drága Hazám, Magyarország,
Kopott, barázdált az orcád.
——-
Ötszáz éve frontba osztva,
Újra meg újra kifosztva.
——
Mégsem brüsszeli termekben
Vagy londoni műhelyekben
Dől el Európa sorsa…
——
Fonnyadt Eu-kenyérmorzsa,
Kiszáradt káposztatorzsa,
Mégis itt figyel az Isten…
——–
Túl tangón, csárdáson, tviszten,
Folyton megdrágított liszten
A Jövő már itt könyörög…
——-
Bankár-agyak, dollár-ködök,
Öntelt csavargó öltönyök:
Itt a világ-ingaóra….
——
Fordul vajon szépre-jóra?
Alkony helyett virradóra?
Megértik-e ezt a nagyok…?
——-
Ha a jó szándék itt dadog,
Félelmes dollárhalmazok
Fekáliát fognak érni….
——
Ha a kamat holtra ugat;
Utolér minket a nyugat,
Ha a kamat mégis enged,
Világ-zászló tovább lenghet,
S tán nem leszünk Atlantisszá.
——
Kicsi Hazám meghitt képe,
Rég volt Szüleim emléke,
Egykori, mai otthonom…
Magyar Hazám,
Kicsi honom…
——
Tájak napfényben,
Esőben,
Sírok régi temetőkben;
Feleségem,
Két Gyermekem;
Magyar vagyok,
Itt a helyem.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, július 8 - 08:18
Permalink
Nagyon szép vers, gratulálok!
Nagyon szép vers, gratulálok!
Vesztergom Andrea
2012, július 8 - 11:05
Permalink
Remek vers. Vannak benne
Remek vers.
Vannak benne olyan kulcs-sorok, amelyek igazán ott állhatnának, idézet gyanánt, sok-sok homlok(zat)on...
hubart
2012, július 8 - 11:46
Permalink
Itt bizony, Lacikám, velünk!
Itt bizony, Lacikám, velünk! Együtt kell ismét otthonná tenni a hazát. Egy a vágyam: a világ egyszer még hozzánk járjon tanulni. Nagyszerű gondolataidhoz, remek versedhez gratulálok!
lnpeters
2012, július 8 - 21:34
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)