Jelenlegi hely

Tavaszüzenet

Beküldte lnpeters - 2012, február 18 - 22:55

A hó már lucsokban ázik,

Délceg napsugár cikázik

Jég felett,

A távolban készül már

A fényességes

Kikelet.

——–

A vén Idő sosem remél,

Nem is kínozza meg a Tél

Sohasem;

Közömbös, mint

Vén ereszen

A perem.

——–

Havas föld tündér álmában,

Világfának árnyékában

Tavasz ül;

Hirdeti, hogy tovább élni

Sikerül.

——-

A szent tavasz azt üzeni,

Gyere jövőt meríteni,

Kedvesem,

Várhat ránk még boldogság

És Szerelem.

Hozzászólások

Toma

2012, február 19 - 09:10

Permalink

Remenyteljes téltemető,

Remenyteljes téltemető, mindannyiunknak, akik sose öregszunk

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

joepoet

2012, február 19 - 09:39

Permalink

A Mutatványos és Légszomj filozofikus tömörségű írásai után ( társadalmi tünetek, jellemképek egyszerre) egy üdítően szókimondó,szemléletes, ragyogó szerkezetű és könnyed formába öntött verset olvastam most tőled. Mindkétféle mondanivaló nagyon tetszik nekem. Pontosan talált rá a tartalom a formára és a forma a tartalomra.Gratulálok!