Te meg én
Beküldte Csilla - 2016, május 31 - 14:18
Hűs akácok árnya
porzik az út peremén,
csöppnyi csöndbe zárva
száll az idő, te meg én
kéz a kézben újra
rójuk a létköröket,
szóra, tettre gyújtva
terveket így szövöget
bent az Isten, álma
küzdeni int, de azért
mégse várjon áldva
senki se érte babért.
Perzselő hit őrzi
tétova szívedet és,
hogyha lángja ősi,
tünde mosolyt belevés.
Hozzászólások
hzsike
2016, május 31 - 17:29
Permalink
Gyönyörűszép! És micsoda
Gyönyörűszép! És micsoda míves ritmus! Szeretettel gratulálok, Csillám. :)
Nagygyörgy Erzsébet
2016, május 31 - 20:41
Permalink
Kedves Csilla! Remek vers
Kedves Csilla!
Remek vers lett, ritmusos...tetszett.
Erzsike
Csilla
2016, május 31 - 21:34
Permalink
:) Köszönöm, hogy
:) Köszönöm, hogy elolvastátok, kedves Erzsikék! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/