Télvigyor
Beküldte lnpeters - 2012, január 18 - 22:34
Dermesztő, közönyös fagyot
Hozott ránk a Tél,
Rajtunk – régi adósain -
Erőt venni vél.
—–
Míg tengelyén a fáradt Föld
Fásultan forog,
Fagyos magyar januárban
A Tél vigyorog.
——-
Tartozunk ezer halállal,
Az Idő szalad,
És már régen nem érdekel,
Mennyi a kamat.
—–
Vigyorog a mihaszna Tél,
Villan fogsora,
Azt képzeli, innen nem fog
Elmenni soha.
——
Ezer halál. Téli szelek
Lelkünk perelik,
De hiába. Egynél többre
Nekünk nem telik.
——–
Ha egyszer az országúton
Tavasz mendegél,
Követelésével együtt
Olvad el a Tél.
Hozzászólások
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, január 19 - 07:16
Permalink
Szeretem a soraidat, a végén
Szeretem a soraidat, a végén mindig ott a remény.
lnpeters
2012, január 19 - 07:18
Permalink
Köszönöm, Gota. Dum spiro,
Köszönöm, Gota. Dum spiro, spero.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
M. Karácsonyi Bea
2012, január 19 - 19:50
Permalink
Olvadjon el a tél... Nagyon
Olvadjon el a tél...
Nagyon szép vers, gratulálok.
lnpeters
2012, január 19 - 20:47
Permalink
Már olvad. Szertelenül sok
Már olvad. Szertelenül sok esővel. Köszönöm, Gota!
Pete László Miklós (L. N. Peters)