Térdelni jöttem

 
Templomodba jöttem térdelni a hitért,
a gyertyák leégtek, viaszcsíkon járunk -
koszorúk hervadnak, virágok se' nyílnak,
lelkünkben rekedt az összes imádságunk.
 
Templomodba jöttem térdelni a hitért,
add vissza azt nekünk, üresség él bennünk -
akkora az űr, hogy kong a szívdobbanás...
minden lüktetését hosszan kell keresnünk.
 
Templomodba jöttem térdelni a hitért,
az ember elfajzott, kegyetlen, pénzéhes -
felszántatja Veled az egész földgolyót...
és észre sem veszed, mily álszent, tévképes.
 
(2016. május)

Hozzászólások

Csilla képe

Hát arra biza nagy szükségünk van! Remek a versed, de az utolsó sorral mintha "szájon csaptad" volna, vagy nem fejezted be. Én legalábbis nem érzem a legjobb zárszónak. :)

Sztancsik Éva képe

Köszönöm szépen véleményed, örülök, hogy olvastál. Szerintem... nem csaptam szájon, mert igyekeztem következetesen felépíteni és ahhoz mérten le is zárni, az előzményekkel egyensúlyban. Tőlem ennyi tellett most, de biztosan lehetne sok-sok egyéb megoldás. :) Később talán előveszem, hogy azokat kifundáljam, ám nem lovagolhatok folyton ugyanazon a lovon ;). Így is túlfuttatom némelyiket. :) Szeretettel. Éva

hubart képe

Dehogy nem veszi észre, kedves Éva! Ő az, aki mindent hall és mindent lát! A versed nagyon szépen építkezik egészen a zárósorig, ott viszont Csillával értek egyet. De abban is biztos vagyok, hogy át fogod azt még írni! :)

Sztancsik Éva képe

Köszönöm szépen, Feri. Értelek téged is, de arra volnék kíváncsi, hogy szerinted pl. milyen irányba kéne mennem ahhoz, hogy "illő" legyen a lezárás? Tényleg érdekel. :) Várom válaszod, szeretettel.