Tollszemű kékség
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, május 12 - 19:07
Mit láthat belőlünk fentről egy madár?
Nyüzsgő földhibákat madzagon járni -
onnan bő a világ és mi parányi,
nála szél-kerítést szántó láthatár.
Széttárt szárnya közé bevackol az ég,
s ő húzza magára, mint puha paplant -
de jó is ott neki! Játszhat ártatlant
a kéken pislogó tollszemű hajlék.
Huss! Fürge szellő fut, libben a firhang,
göndör-birka felleg kódorog rojtján -
lassan vánszorog e madaras portán,
pont megelőzi a tegnapi visszhang.
Elmekalandom már merész és kusza,
feledtem azt is, hogy mit néz a holló -
soraim patakja gátba torkolló...
agyam gyorsan lett a saját rébusza.
Ugorjak fölülre, látom, galamb száll;
(koncentrálj arra, mit szólni akartál!)
vigyázz halandó, ha fennen haladnál....
tudod... a magasban csak a madár jár,
az, ami számít, az mind itt, alant vár.
(2016. április-május)
Hozzászólások
hubart
2016, május 12 - 21:08
Permalink
"Széttárt szárnya közé
"Széttárt szárnya közé bevackol az ég," - ez nagyon szép!
Sztancsik Éva
2016, május 14 - 11:45
Permalink
Nagyon szépen köszönöm, hogy
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, szóltál, kedves Feri. :)