Utólag
Beküldte Sztancsik Éva - 2019, március 13 - 19:47
Mi lesz majd utánam? Mi lesz, ha nem leszek?
Fog még érni szőlő? Zsongnak fürtjén legyek?
Kéz, amely szüretel, mondd, marad-e elég?
(Hisz enyém föld-falta, csúf kukac-eleség.)
Milyen lesz a liget? Nőnek tovább erdők?
(Remélem síromnál szarvashiba "felbőg".)
Nyár torkán lecsúszik akkor is a hőség?
És ríttok ugyanúgy, hogy mikor jön bőség?
A barack - fenn a fán - hamvas lesz azután?
(Miközben senki sem hív már így: anyukám.)
Valamint a folyók; folynak szakadatlan?
Kiapadhatnának, amikor meghaltam.
És a Nap az égről... gondolom, túlgurul...
Mért sütne ott nektek? Lelököm huncutul.
Ha semmivé váltam, ha lelkem csavarog,
hogyan találnak rám az újabb tavaszok?
(De utólag ugye... hallhatom szavatok?)
/módosított változat/
Hozzászólások
Haász Irén
2019, március 14 - 15:58
Permalink
Sírós-nevetős versed
Sírós-nevetős versed szeretettel olvastam. Csak az író emberben merül fel, mi lesz a mindenséggel, ha én meghalok? Nem hiszem. És tudjuk azt is, hogy a föld forog tovább. Annak ellenére, hogy néha tényleg képtelenség, hogy lehet, hogy mintha mi sem történt volna...?
A csudába.
Sztancsik Éva
2019, március 27 - 19:34
Permalink
Szeretettel köszönöm
Szeretettel köszönöm olvasásodat, drága Irénkém. :)