Utólag

Mi lesz majd utánam? Mi lesz, ha nem leszek?
Fog még érni szőlő? Zsongnak fürtjén legyek? -
Kéz, amely szüretel, mondd, marad-e elég?
(Hisz enyém föld-falta, csúf kukac-eleség.)

Milyen lesz a liget? Nőnek tovább erdők?
(Remélem síromnál szarvashiba "felbőg".) -
Nyár torkán lecsúszik akkor is a hőség?
És ríttok ugyanúgy, hogy mikor jön bőség?

A barack - fenn a fán - hamvas lesz azután?
(Miközben senki sem hív már így: anyukám.) -
Valamint a folyók; folynak szakadatlan?
Kiapadhatnának, amikor meghaltam.

És a Nap az égről... gondolom, túl-gurul...
Mért sütne ott nektek? Lelököm huncutul. -
Ha semmivé váltam, ha lelkem kóborol,
maradhat-e könnyem, miből igyon pokol?

(De utólag ugye... egyszer feloldozol?)

(2015. augusztus)

Hozzászólások

Balla Zsuzsanna képe

Kedves Éva!
Semmi sem fog változni. mint ahogy nem változott azóta sem, amióta édesanyám egy szenteste örökre lehunyta a szemét. Süt a nap, a felhők jönnek-mennek. De azóta üresebbek a napok, s tudjuk ő mit, hogyan és miért csinálna. Mikor lenne büszke rám, és min álmélkodna el. Hiányzik. S ez a legtöbb, ami maradhat utánunk a hiány.

 

Sztancsik Éva képe

Kedves Zsuzsanna!

Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és gondolataimhoz fűzött szavaidat szintúgy. Szeretettel. Éva