Vén hegedű (A Magyar Kultúra Napján)

Nekünk dalol,

S a reszketeg

Évezredek

Már régen elfeledték,

Hogyan keletkezett.

——–

A húr

Hangja hol felderül,

Hol elkomorul;

Együtt sírunk és örülünk

Tisztán,

Szépen,

Magyarul.

———

Egykor még,

Elmúlt rég;

Hölgy lovagolt ki a vár kapuján,

S nyíltak a kerti virágok a völgyben az ősz derekán..

——–

A dal csillámfala

Általunk él, s mi élünk

Általa.

Szokott zengése életünk,

S utunk végén a rév;

Amelyhez oly sok szent nevet

Csatolt a hű emlékezet;

Több, mint

Egy ezredév.

——-

Ború,

Derű,

Vén hegedű;

Szól évezredek óta,

Visszhangot vet

Síkon, hegyen

A bús vagy édes

Nóta.

——-

Foszlunk,

Veszünk,

Eltévedünk,

Meghalunk,

Fogyunk;

De míg lélegzetet veszünk

Vele maradunk.

Hozzászólások

Szóljon is jó sokáig! Ha erőnk engedi, akkor megtartjuk!


lnpeters képe

Meg bizony, drága Barátom!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csatlakoznék!

lnpeters képe

Itt a helyed!

Pete László Miklós (L. N. Peters)