lnpeters blogja

Csodaszép, nagyon igényes kis kötet a Lazi Kiadótól, ezüst lapszélekkel.

Az antológia záró verse az enyém.

Köszönöm, Csaba!

Boldog ádventet kívánok Mindenkinek!

Jön mosolyogva, kedvesen, szerényen,

Ócska, rozsdás kerékpárja recseg,

A szájában cigaretta fityeg,

Dolgozik, és közben

Arról mesél:

Ahogy az igazi magyar

Ma él.

—

Akárhány pártprogramnál pontosabban

Látja az álnok, pénzsóvár jelent,

Látja a nem-et, éli az igen-t,

Szerel, és ömlik

Belőle a szó,

Munkája? Szép és tiszta,

Mint

A hó.

—–

Látott munkát, munkanélküliséget,

Nem mindig talált, csak mindig remélt,

Valami van a mélyben eltemetve;

Valami szólna, figyelmeztetne

Sietve,

És úgy nyomják el az évezredek,

Mint kútba esett papírszeletet

A víztömeg;

Nem látszik,

Nem hallatszik,

Nincs nyoma;

De ne higgyük, hogy nem is volt soha.

Valami van a mélyben letagadva,

Valami, ami soha nem hazudna,

Ha szólni tudna.

És úgy pusztítja a gonosz idő,

Mint emlékeinket a temető,

Fogy az erő,

Nem látszik,

Nem hallatszik,

Nincs nyoma;

Én nem ismerem a sztárok nevét.

Nem igazodom ki

Jellegtelen

Arcéleken,

Nem tudom melyik

Egyen-sovány,

Smink-halovány,

Diétázó gebe

Mikor megy oda-ide;

Hogy éppen szakácskönyvet dedikál,

Vagy a Blöff-szigeten csótányt zabál.

Már nem tudom,

Ki kicsoda,

A tévé elé nem ülök oda.

Én most is szeretek, hiszek, remélek;

Ahol élek:

Egy másik Magyarhon,

2011. május 28., szombat

Rossz a világ?

Az meglehet.

Jobb nem is lesz soha;

A jó? Csak amennyit lelünk,

Mindig csak  akkora.

——–

Zord a világ?

Az meglehet.

A Létezés maga,

Ha Élet éppen nincs jelen,

Csupán entrópia.

———

Az Élet rossz?

Az meglehet.

Bár szidni kár nagyon,

Elmúlik önmagától is,

Én ezt még így tudom.

——–

A gonosz győz?

Az meglehet.

De magától soha,

Amennyi teret engedünk,

Szent Crispin napja nem jön bárkinek;

A többiek tán észre sem veszik.

Számukra minden taposómalom,

Csak vonulnak az arctalan napok;

Isten a hamelni patkányfogó,

A világ csak szenvedés,

Meg halál,

Meg - adó...

--------

A boldog kevesek

Tevékeny csapata

Számára mindennap

Újabb csata.

--------

Szent Crispin napja nagy kitüntetés;

Az életünknek célt, értelmet ad,

Hogy e napon együtt harcolhatunk.

Sok ember, aki irigyel,

De fél;

Nem a Titanic a felelős,

Hanem a ripők

Gőg,

Amely nagyságos erők,

S eszközök között

Rossz erkölcsi alamizsnát

Kéreget,

S kergeti a nyereséges

Semmiségeket.

—–

Szegény Titanic…

Tehettél volna te is valamit,

Ha vannak veled valakik,

Akikben dereng valami,

Hogy áldott erőd mire volna jó,

Szegény hajó…

———

Ha abban hiszel,

Hogy új világba versengés visz el,

Magad teremted a jéghegyeket,

S a jövőd elreped.

Ádvent van.

Jóra várunk.

———–

Borongós szürke köpenyben

Sétál az éltes November,

Vállán köd oszlopa;

Dér kavarog,

Mint hajdani

Országutak

Hajdani

Pora.

——-

Égi sóhaj, földi leltár,

Ezerféle titkot feltár.

—–

Égi moraj, földi vétek,

Lelkünk bőrén vastag kéreg.

—–

November csendes hidege

Mesebeli ködös rege.

—–

Ádvent van.

Szépre vágyunk.

——

Mint szakállas, vén hóember,

Reszketegen fut a sápadt Hold a mogorva, nagy égen;

Felhők öble mögül duzzog az alkonyi szél.

——-

Itthon a két gyerekem, csendben hullámzik a szombat;

Kint a hideg feledés, bent meg a kályha dalol.

——–

Őszi reményeket áld vagy tüntet a csalfa jövendő;

Létünk kincstárát biztosan őrzi a múlt.

——–

Kint a világban düh forr, gyűlik az indulat egyre;

Bajra a baj csörtet, rosszat a rossz követi.

———

Évtizedek telnek, és mindig rossz jön a rosszra;

Első rész

Ez a tanulmányom magától értetődően támaszkodik mindarra, amit a korábbi, A szabad akaratról írott esszémben elmondtam.

Itt legalább annyira fontos ügyről van szó, mint ott.

Elindult az új honlapunk, ahol a jelen magyar nyelvű amatőr líra értékeit kívánjuk összegyűjteni és felkarolni:

http://lira.kimte.hu

Fogunk-e meghátrálni?

Nemigen!

Ez a bicikli másmilyen:

Ilyen!

——–

Itt nem lesz protekció,

Suskus,

Stikli;

Ez másmilyen bicikli.

——-

Az anyag

Amint egy-két imádója akad,

Istent tagad;

De hogyha a Létről kérdeznek tőle,

Entrópiába menekül

Előle.

——-

Lopott illatban járó talmi fenség

Az intézményesült reménytelenség…

——-

Fogunk-e meghátrálni?

Nemigen!

Ez a bicikli másmilyen:

Ilyen!

A kisebbik is felnőtt már,

Pedig olyan hamvas,

És kislányos ma még,

Az Égen visszhangoznak a mesék;

S az Idő résein keresztül

Olykor

Megsimogatjuk régi életünket.

———

(Megígértem, hogy nem lesz vers belőle;

De tudd meg:

Elvarázsolsz bármikor.)

——-

Még szőke hajjal fogtam a Kezed,

S a szép jövőért reszkető reményt

Közömbös sziklafal takarta el,

——-

(Fantasztikus voltál már akkor is,

S azóta egyre több…)

——–

Kint hideg van…

A novemberre súlyos köd terül,

A felhő feketül,

Átokföldek

Prófétái

Ülnek ott

Felül.

——-

Lehullt a levél,

Döngve cammog már felénk

A Tél.

——-

Kint hideg van…

Szürke köd-nejlonba szorult az ég,

Eltűnt a messzeség,

Régi gyertyák csonkja szárad

Tán már

Egy sem ég.

——-

Közöny kavarog,

A négy sarokban

A nihil forog,

Meg festett világvége-viharok.

——-

(Hektór szavai az Idő palackjában – egy régi novemberből)

Trójai tábortűz mellett…

Szürke égen Hold ragyog,

Jövőt váró félelemben

Hallgatnak a csillagok.

———

Lent a völgy párás ködében

Akháj őr szeme kutat,

Isten-protekciós hősök

Fenik ránk a fogukat.

——-

Nekem nincs isteni ősöm,

Apám nemzette fiát,

Szegény asszony volt az anyám,

Nem ízlelt ambróziát.

———

Zsákmányolni jöttek ide,

S acsarkodnak – főleg rám;

A dallamban, a rímben,

Szóban, mintában, színben,

Játékban,

Hangulatban,

Abban legyél magyar…

—–

A magyar szó nekünk szent,

Másoknak hangulat,

De attól, hogy nekünk szép

Más szépet

Nem tagad.

——-

A ritmusban, a hitben,

Friss, élni vágyó hitben,

Álomban,

Szeretetben;

Abban legyél magyar….

——

Már sokszor fogtunk össze

Történelmünk telén,

S tiszteltek érte minket

Az egész földtekén.

——-

Egy hónapja

Próbálgatja

Hitemet,

Eszi a türelmemet

A net…

——-

Ahogy hűl az idő,

Éles lesz a levegő,

Elmegy

A net;

S én csak nézek,

hogy megint

Hova lett…

——-

Lám, lám,

Dagad a telefonszámlám.

Félórákig várakozom,

Reklámjaikat hallgatom,

Sokára szende női hang:

Szia!

Itt a szolgáltatói

Impotencia!

——–

Ó, net!

Kellesz most nekem

Mindenek felett!

——–

Öblösödnek a terek,

Napok rövidülnek,

Szárnyaszegett tegnapok

A lábam köré gyűlnek.

Fényesre kopik a múlt,

Vak feledés csörtet,

Doktrínába zárt képzelet

Rozsdás láncot csörget.

Öblösödnek a terek,

Napok rövidülnek,

Komolytalan lázadások

Sírba szelídülnek.

Magyarhonban este van,

Kedvesem karomba’,

Az ölelés sátrán túl

A vén puszta goromba.

Tágulnak a Mindenek,

Szűkül a szerencse,

Novemberbe lép az év,

Pihen a folyami rév.

Tompa fényű novemberben

Fényről álmodik az ember.

———

Kicsi otthon, kicsi ház,

Jókedvű füst koronáz,

Álmunkra és reményünkre

Kis tűzhely vigyáz.

———-

Novemberbe lép az év,

Gubán szunnyad a hírnév,

Tompa fényű novemberben

Hírről álmodik az ember.

——–

Eső hull a betonra,

Szürke felhő hegyorma

Úgy feszül a fejünk felett,

Mint hatalmas vitorla.

———

Novemberbe lép az év,