Mysty Kata blogja

Él a nemzet még...

 
 
 Szíved kamrájában,
hálatelt polcokon
köszönet álljon...
Rád vigyázzon!
Él a nemzet még,
érte imádkozz!
Azon munkálkodj,
nyelvében éljen,
szava elérjen
hon-fiainkhoz,
s hűen magunkhoz,
hálatelt polcokon
köszönet várjon,
- ragaszkodással,
féltő szorongással...
Kősziklától törten,

Kitűzöm kokárdám...

Mysty Kata
Kitűzöm kokárdám...

Kitűzöm kokárdám...
Szabadon, - áldás rá!
Zászlónak darabja,
a szívet takarja.

Szívedet takarja,
létedet megtartja!
Magától beheged
idővel - (a) seb helye!

Büszke és rátarti
a magyar, mert, aki
megveti? - Magából
kiveti -(a)" hajrából"!

Megpihen,'ki élt...

Elsöpör a vég...
Életünk véget ér!
Ettől csak az fél,
aki nem úgy élt,
hogy egy merész
álom, s a messzi cél...
és nem az öncél
vitte, vezette
át ezen világon!


Megpihen, 'ki élt,
hátra már nem néz,
  s mint " EGY-ünk "- halt - mindenkiért.
A gondolat  vezér
figyelmünket
az itt maradóra
fókuszálja,
akinek sokkal nehezebb,
elviselni ezeket!

48-as - "Szóló"

Mysty Kata
 48-as - "Szóló"
 
A Várt tavasz volt,
és Nemzeti színfolt!
Mindig kihajt, 'mi évelő...
Ha apró is - felnő.
 
Nemzeti Színtől
megszépült a tavasz!
Akkor!Virradatkor!
Hazánk kivirult,
arcán Fény pirult.
 - Felhőként szállt el
a szabad madár...
Utódot nemző, s a Jövendőt!
 
Szent tavasz , - hozz,
hozz vidám zeneszót,
szélben is hallhatót!
Sarjadjon életmondó!
Ünnep volna jó!
Örömdaloló utódot nemző...
és bölcsebb Jövendő!
 

Halhatatlan szerelem

 

 

Halhatatlan szerelem!?
Álom, hozd el énnekem!
Érezzem is - szívemen,
milyen jó ezt éreznem!

Halhatatlan szerelem
békességed lesz velem...
Örök öröm - édesen,
el nem veszik, Kedvesem!

Halhatatlan szerelem
nem epeszt, ha epedek...
Szózatával simogat,
nem rejthet el titkokat.
 

Lelki kenyér

Mysty Kata
Maradj...

Rakd ki szavakból,
picit magadból...
szíved szeletét,
lelked szépségét!
 
Ha nem akarod,
benn is hagyhatod...
Ott majd "savakból"(salak!?)
lesz az  - takaród!
 
Rakd ki aranyból,
fényét smaragdról,
megy is semmibe,
űrt hagy  "tepsibe"!
 
Hűs mint jégpáncél
nem vagy, sem acél!
Az légy és maradj...
HívŐn meg)maradj!
 *
Úgy élj, hogy maradhass!

 

Elalszom

Mysty Kata
Elalszom ...
 
Elalszom egyszer,
majd elalszom...
Mélyen, - nagyon.
A Szeretet megcsodál,
csodálni fog,
de én a csenddel
perelek, s felkelek!
"Némaság kell"
- rivall rám - a testem,
  de óvja még  (az) "elestem."
 
Elalszom majd,
majd elalszom egyszer
a mélyben, mélyen.
A Szeretet csodája
megcsodálja,- meg!
De én a csenddel
akkor már nem perelek,
fel nem kelek.
Megnyugszom ....a bűnnel.

 

Félted -e?

Mysty Kata
Félted-e

Félted -e tieidet...
félted-e és minek?
Félted - e a tavaszt...
a telet, amíg havaz?
Félted-e önmagad,
ha az idő halad!?
Félted-e életed,
ami nem kis kaland!
Félted-e a békét,
vagy csupán kísértés?
Félted - e a hazád,
ebben van-e határ?
Féled-e az Istent?
Kérdezni nem tisztem.
Félőn félteni hitben,
Kincset érőbb nincsen!

Téltemető, hóvirág

Mysty Kata
Téltemető, hóvirág

Téltemető telet temet,
- tetemének helyet keres
ide - oda hegyoldalban -
elsiratja ezer dalban ...                                                      ("csodák hölgye, szép madara."
) alcím

Tavaszhívogató

Mysty Kata
Tavaszhívogató
 
Hozz tavaszt, Dal!
Hívj magaddal!
 
Hű szíved majd...
vet, hímez, varr!

Ég lelked, - láng!
Ép hídján állsz!
 
Hozz, Tavasz - dalt!
Vess! - szavad vall...
 
Szórd, - szíved szól,
Merd (ki)javakból!
 
Szél benned hang,
zsong ének, - lant!
 
Ág-közel vágy...
Zöld derű - lágy!
 
Szín ébred, hív...
tebenned hisz!

Vajon, mikor !?

Mysty Kata: Vajon, mikor !?

Vajon lehetünk-e itthon
 - otthon?
Nem mondják ránk,
hogy bolondok!?
 
Mikor fogunk végre
talpa állni ?
Nem csak egymásra
kiabálni...
 
Jobbról balról
acsarkodás,
olcsó sólet
 magyarkodás!
 
A magyar jövő
  már-már talány...
Koldusbotra
jutsz, hazám!
 
Mikor jön
a Rend el hozzánk!?
Mikor lesz a kormány...
komornánk?

Mélyebbre

A tollforgató témát talál,
és egyre csak mélyebbre ás.
Lelke mélyén az igazság-
érzete csendben munkál...

A magyar élet csupa lánc,
hamis-aranyék nyakán.
Nótája már régóta,
Szálról szájra mondóka...
A dala is kong, üres szó,
fülből ki-be 'mászó!
A magyar óda jót akar,
fájó sebet betakar...
A rím versben egy csengő,
hangja erő és mennykő!
Az ostor hozzá társuló,
így lesz végül csattanó!

És ez nekünk így is jó...?!

Hóleány

Mysty Kata
Hóleány

Fej-éked, hóleány...
Fa lombja,
fa lombja.
 
Hóleány, szép arcod...
Ragyogó,
ragyogó!
 
Szép arcod, alakod...
Jégvirág,
jégvirág.
 
Alakod fagyból font...
Hófödte,
hófödte..
 
Fagyból font jégvirág...
Koronád,
koronád.

Jégvirág, fényt szab rád...
Alakít,
alakít.
 
Fényt szab rád, s nyoszolyád...
Hófehér,
hófehér.
 
Nyoszolyád, s hópaplan...
Patyolat,
patyolat.
 
Hópaplan szivacsa...

Emberek!

Mysty Kata
Emberek!
 
Csillagaim...vagytok,
Fényetek ragyog,
Itt e lapon...Mosolyog.

Arcotokon is honos...
Meghallom hangotok!
Csak szóljatok, csak szóljatok!
 
Nélkületek halványulnak
elsápadnak,
s oly lenézők a csillagok.
Szavakon át bomlanak ki
görcsök, göbök, csomók,
 - Csak hívjatok!
 
Együtt legyőzzük
az alattomos törtető,
a gonosszal játszadozó hatalmakat!
Most mind ellenünkre élnek.
Bennünket gyötörni vétek...

Oldalak