Szamárháton ki lovagol,
Jézus közel'g, ni-ni amott!?
A hatalmas"bűn meglakol"....
Ármány árad, tömeg a colt.
Elé, mellé barkaág hull...
Mit érez ki térdre nem hull?!
Mennyi bánat, mind csak jajgat,
De Üzen Ő, - bűnnek hadat!
Jeruzsálem java talpon,
Lábnyomában - azúr gazok!
Kulacsban víz meleg napon,
Kincset ér e titok, - lapozz!
Jövőt nyíló Fény virága.
Küldetésre hív vigyázva.
Törvényt hozzánk közel Hozó...
Ravatalnál a papoló,
Mysty Kata
Március hajnalán
Kikelet vett ölébe, hóvirágillattal locsolt,
március hajnalán.
Világra jött drága kincsét anyám
napsugárba pólyálta, s fényével átölelte.
Magához oly közel, miért könnyezett!?
Sírásunk Élet könyvébe írta:
"Istentől ajándékba kapja.."
Mysty Kata
Két Fél egy egész
Társ társával egy és egész,
Egyedül csak csupán egy Fél,
Így nem kerek, és nem is ép!
Önzés foglya, de tettre kész,
Egymással oly, de oly mesés...
Az ősz róka-veres ölén.
A izzó nyár még nem tökély,
A két különc össze nem fér,
Milliót át- és "megélten,"
Más nem ülhet az ölében,
Szeretetnek méz ízében...
Öröme is kerek, Egész...
Nő marad az, 'ki viszontszeret!
Társ társával már nem csak "fél".
Mysty Kata
Mindörökre
Én örökre, Te örökre,
Én a tied mindörökre.
Örökre ég a lángja még,
El nem vérző, mint bíbor ég...
El nem szakad, 'mi összeköt,
A szívöröm,'mi lelket tölt!
Örökké él a szerelem.
Te énvelem, én teveled.
Tavasz köszön, csupa virág,
Zöldbe borul egész világ,
Napkorongon kék madár ül,
Fiókáknak fény hegedül.
Szív a szívnek olyan áldás,
Sziklakerti virágágyás,
Vízesésnek muzsikája,
Csendéletnek színvilága.
Mysty Kata: Talán egyszer...
Talán egyszer megtudod,
szelek titkát megsúgod,
Talán egyszer megtudom,
Titkod nyitját félúton,
Talán egyszer én tudok...
Végigmenni végúton!
Kimondani az igent,
Átölelni A Mindent!
Egyszer talán megtudom...
Igennel hová jutok!?
Mysty Kata
Vershangverseny
Tenorok java lép eléd!
Prömier készen; és ekképp...
Vers-zene-dallam ünnepén,
Csúcson lesz minden a helyén!
Éneklő lélek, - szava nagy!
Szirteknek intvén, s azoknak,
akikben a szív romlatlan...
s mindig a Szépre szomjasak!
Hegyorom, gerinc, és derék!
Lantosok torkán szenvedély, (tollán?)
Parnasszus díszben, lelkesen...
Hangverseny készül, - verseké!
Szíveket hódít meglehet...
Tartalom és a szerkezet!
Egységbe fonja álmodat,
Mysty Kata
Mint egy...mint cél
Örömből mindig új öröm fakad...
Lelkében annak, 'ki abban szabad.
Örömhírt hozni; mint egy kézfogás,
mint egy szívből jött, "szép jó éjszakát!"
Köszönet szava, nem lehet fukar,
A hálahiány rőt őszi avar,
Ha "örömzsákja" megkopott, lyukas...
Az Élet útján csak potyautas!
Mysty Kata
Oly jól esik...
Élvezem bentről, de nem úgy kintről ...
"a Tyúkanyós az ejh, mi a kőn"
Csepegő a csap,hangjában harag.
Oly jól esik - Neki, ha esik!
Az ég és föld is oly szép-tevők...
Mondhatnám így, - hogy "kékítők"!
Folyton mos ránk a szorgos idő!
Sok folt úszik el semmittevőn!
A pocsolya, ha tócsába ér,
a szapora szem árterén...
részegítő, napra kész!
Ittasan botorkál e földi lét!
Csak sír, sírdogál az elázott,
a bús világ már csak átkoz.
Mysty Kata
Hálatelt szív
Hálatelt a szívem rég,
Amióta téged félt...
Magamat nem féltem így,
Tőled kincsem nagyobb nincs....
Nap is, éj is úgy teljes,
Ha tied nem gondterhelt.
Hálatelt a szívem még,
Bár ritkább a szívverés,
Téged dobol, téged véd,
Hajt előre, érted él.
Ha a kedvem nem oly jó,
Az együttlét kipótló!
Aki érted aggódik,
a szívéhez vágy szólít.
Hálatelt szív csak remél,
Remény maradsz, bennem élsz!
Mysty Kata:
Minden téli alkotás
Tavasz kószál a télben,
Fagytól üde tisztaság,
Nyarak kelnek szívében,
Pitvarában jégvirág.
Hallgat a csend oly vidám,
Várja jön-e olvadás?
Imitt - amott hóvirág...
Az is nevet, kacag rád!
Csupa könny a jég falán,
Szíve erén folydogál,
Képzeletben szín-varázs...
Hajnal fénytől mint koráll!
Ahol te jársz, mindenütt
Ritka szépség rád köszön!
Pelyhekben hull, szín, ezüst,
Szépség árad, rögtönöz!
Zsákutcán elágazás?
Mysty Kata
Nap és évszak
Reggelente az ébredés,
Álmos téli rém-mesés!
Harmatcsepp a picit nyerő,
Visszatartja a felkelőt...
Élettelen és hitszegő,
Nap és évszak - áttetsző...
A délelőtt még Kikelet,
Te is, én is - önfeledt!
Nyarat idéz a délután,
Homokóra vég'útján...
Az est őszi hervadás,
Ágyba visz a tetszhalál...
Játssz!
Hiába fázom, bentről azt látom,
Csodát tesz a tél!
Menyasszony közel, párjával jön el..
Szűzies, szerény.
Fejdísze a hó, szeretni való!
Meg ne rontsd, szeszély!
Az arcán csapkod, gondpelyhet lemos...
Ápolón egy kéz!
Tisztul a lég is, fehérbe térít,
Áldás lesz a jég!
Fehérben végig, egész az égig,
Patyolat a fény!
Jöhet az új év
Alattam is kék,
Fölöttem is kék.
Jöhet az új év,
Jöhet ha túlél!
A homályban szét-
terülve néz le...
Szürkül a kék ég,
nem is mozdul még.
Ringatja a csend,
s domb-kékfolyam-rend.
Rajta ül a fény,
Takarója rég!
MystyKata
Hozzád most én verset írok,
Szépséged oly elragadó...
Nincsen hozzá se fogható,
A hangod jaj, oly hívogató!
Hangos jajom ölbe kapod,
Sőt azonnal visszhangozod!
Rózsafüzér'be befonod,
"és üvöltöd,"ahogy bírod.
"Ha most bele'kiálthatnék
akusztikus, bátor hangon
Azokért , 'kik, - nagyot hallók,
netán vakok, gyengén járók,
vagy autisták, Down kórosok,
sok torzszülött élni béna...
Kirekesztett sérült élet!
Ünnep okán közbe lépek!"
Mysty Kata
Add tovább!
Légy vidám, ez jó irány",
A hideg sem árt!
A zene szólj, táncolhatsz,
mulasson a láb!
Ne add alább!
Tedd meg ma legalább!
Este csak a csendet lesd,
Igazán megrengessen!
Álmok bölcsőjében
felsír majd a Gyermek!
Fel is nő benned, ha Életre kelsz!
Ha Élőre lelsz, egy adventi reggel...
Légy vidám, úgy igazán!
A hóhullás vár...
Hópihe hull már, szálljon,
Takarja terád
hópaplanát!
Melegét add tovább!
Felébred testben
az élet,
Felsír - e újra
a lélek?
Imába hajlik-e
vétkes?
Ha az akarat nem elég,
- kétes!?
Merítsünk egymásból,
Édes!
MystyKata : Édes!
Jól fest most a lila est....
Ilyet festő alig fest!
A tél jele szerfelett,
Nyomát hagyja idelenn.
Lila dalát csendesen
Dúdolják a fellegek,
Dallamát egy rekettye
tóba hinti, szellemes...
Térdre hullik, - "Kegyelem,
Békét, békét, ténylegest,
Szomjas itt a szerelem...
Hagyjátok, hadd szeressek!"
Mysty Kata : Hadd szeressek