Gyöngyös Imre - Magyar Parkunkban
A szívünk gyásza csak egy sóhajt ont ki,
míg vágyunk fájó, vérző szavakat
igyekszik lelki koszorúba fonni,
mely emlékünknek méltóságot ad.
Ha több értelme nem lenne, csak annyi,
hogy felidézzen derűs napokat:
vele nem kellett sohasem rohanni:
nem késtünk el és nem estünk hanyatt!
Ki kétli azt, hogy velünk itt ül-e
s az emlékművek zsongnak körüle?
E bűvös park nem lenne nélküle,
melynek nyugalma halkan fogva tart
és emlékekbe bűvöl sok magyart:
igaz nevén Paul Szentirmay Park.
(eredeti változat: 2003.10.22.)
Hozzászólások
Csilla
2015, december 19 - 22:50
Permalink
Rákerestem a wellingtoni
Rákerestem a wellingtoni Magyar Millennium Parkra, igaz nevén Szentirmay Pál Parkra; nagyon szép ez a vers, átéreztem minden sorát.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2015, december 20 - 18:46
Permalink
Imre nevében nagyon szépen
Imre nevében nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)