Hogyan alkossunk költői képet? - Varga Tibor költő, a Csarnok tagjának rovata
Beküldte Toma - 2012, szeptember 2 - 23:19
Kedves Versírók, Alkotók, Olvasók, Látogatók!
Tanulságos kis játékra hívlak Benneteket, amelyben tanulhatunk a legnagyobb
mestertől: hogyan alkotott ő költői képet. Hogyan lehet plasztikusan szép
például az alábbi költői kép? Minden esetben ott van egy rejtett
kapcsolóelem, amely a most feladott példában is működik. József Attila
három sorát idézem a Külvárosi éjből:
Kóbor kutyaként jár a szél,
nagy, lógó nyelve vizet ér
és nyeli a vizet.
Fedezzük fel, mi az a rejtett - voltaképpen nem is rejtett, hiszen ott van
a szemünk előtt - kapcsolóelem, amely a kutya és a szél képzetét ily szépen
egymás mellé állítja, és elhiteti velünk, hogy valóban hasonlítanak
egymásra... Ha megtaláltátok, adjatok magyarázatot is hozzá!"
Cikkek:
Hozzászólások
Zajácz Edina
2012, szeptember 5 - 16:15
Permalink
Az azonosított lehet egy
Az azonosított lehet egy "hűtlen barát" , "ellenség". A csahos inkább a korábbi kutyahűségre vonatkozik , egyfajta
egyetértésre. A hűtlenséggé válást fejezi ki az elvaduló szó. A hűtlen barát legfőbb jellemzője a szembefordulás, a támadás, mint kapcsolóelem.
vati
2012, szeptember 5 - 16:57
Permalink
Lám, a két legjobb
Lám, a két legjobb hozzászólóm már meg is szólalt. Én is megszólalok itt, nehogy tévutat vegyen a vita, most lehet. Nos, a kapcsolóelem (én következetesen egybe írom!) rejtett, ahogy az azonosítottra (és nem a hasonlítottra) is csak asszociálhatunk. Az asszociáció jó mindkettőtök részéről: az elvaduló csahos azonosítottja egy ember. Neve nincs, a költő bosszúja talán, hogy nem tette ezzel halhatatlanná az illetőt. Fontos, hogy egy emberről van szó, bár a "kimarás" minden bizonnyal egy pártgyűlésen történt. Milelőtt továbbmennék e vonalon, csak zárójelben jegyzem meg, hogy József Attilát nem zárhatták ki a pártból, mert nem volt a tagja. Csupán afféle "tagjelölt", de a tagsági igazolványt sosem kapta meg. A párttal való szakítása ugynevezett "lehagyással" történt. Illegális előadásainak helyszínein ugyanis nem csak a titkosszolgálat civil nyomozói, hanem a párt ellenőrei is ott voltak, és megállapították, hogy az előadó nem követi pontosan a marxizmus-leninzmus vonalát, hanem az attól független, saját, Schopenhaueren és Henri Bergsonon alapuló nézeteit fejti ki. Így kaphatott egy pártgyűlésen kemény kritikát, ennek lírai vetülete a vers és idézett két sora. E kemény kritika hangneme volt a kapcsolóelem. Az az ismeretlen ember olyan hangnemben beszélt róla, hozzá, mint mikor az elvadult kutya ugat, csahol...
És akkor kedves Jóska, miközben én metaforáról beszéltem, Te valamiképpen belecsempészted a hozzászólásodba a metonímia fogalmát. Az egy egészen másfajta szókép, hát akkor most mivel is van itt dolgunk? Metaforával vagy metonímiával?
Varga Tibor
vati
2012, szeptember 5 - 21:47
Permalink
Látod, kedves Joe, már annyi
Látod, kedves Joe, már annyi haszna volt mindennek, hogy utánanéztél, és a többiek számára is rögzítetted az általad felfedezett ismereteket. Nekem pedig új ötletet adtál. Kovács Daniela, a Csarnok új tagja ma küldte el nekem a legújabb versét, abból idézek két sort:
A fák hajában úgy lobog a zöld,
mint sírodon a hószirmú rózsák...
Milyen szóképeket találunk benne? Idézzük a két sor képi részleteit, nevezzük meg a szóképet! Csak segítségképpen: én még metonímiát is látok benne. Lehet. hogy nincs is igazam?
Varga Tibor
Haász Irén
2012, szeptember 7 - 22:39
Permalink
A fehér szirmú rózsák úgy
A fehér szirmú rózsák úgy lobognak a szélben, mint a sírban fekvő halottnak lobogott a haja. Nyilván teljesen ősz volt, egy idős ember.
A fák haja a lomb, a fehér szirmok a halott haja. Ez a szókép, hasonlító és hasonlított. Metonímiában nem vagyok otthon -talán az egyidejűség, a fehér rózsák a síron és az idős ember halála ugyanabban az időben, hiszen azért van a virág a sírra téve.
Ez az én megoldásom, nem tudom, jó-e?
vati
2012, szeptember 8 - 07:51
Permalink
No egy hozzászóló már
No egy hozzászóló már jelentkezett. Többiek?
Varga Tibor
Zajácz Edina
2012, szeptember 8 - 09:55
Permalink
Megmondom őszintén minél
Megmondom őszintén minél többet olvasom ezeket a sorokat,annál inkább bonyolódik a megfejtése. Sok minden tömörült ide, s talán könnyebb lenne, ha ismerhetnénk a vers egészét, mint a korábbi feladataidnál.
Az egyértelmű, hogy nagyon közel álló személy elvesztéséről van szó.
"Fák haja"-nyílván a leveleket hasonlítja a hajhoz.
az ebben lobogó zöld -az élet intenzív megjelenítése, az egykor élettel megtelt emberé.
"hószírmú rózsák"- a lobogás ugyanolyan, viszont a hószirom telet idéz, elmúlást. Ugyanakkor a fehér a levedlett lélek tisztaságát jelenti számomra, amely a a síron lévő rózsákban ugyanúgy életre kel, "lobog.
Eszembe jutott még a lobogás kapcsán az erős szél, amely a felkavart lélek állapotát is mutathatja; a földi létben
az elvesztés fájdalmával, megnem értésével párosul.
vati
2012, szeptember 8 - 11:46
Permalink
Szeretettel köszöntelek
Szeretettel köszöntelek Benneteket! Helyenként remek megodásokat kaptam, örömmel vettem. (Csak zárójelben: a vers teljes szövegénenek közlésére Danielától még engedélyt kell kérnem, megteszem.) A költőnőnek már a Csarnokban közölt életrajzából ugyanakkor kiderül, hogy valakit, egy nagyon szeretett személyt elveszített 2006. október 5-én. Készülő interjújában ezt részletezni fogja. Nem volt tehát idős ember, nem volt ősz, nem lobogott a haja, kedves Irénke. A sírban fekvő halott képe itt csak a képzet szintjén van jelen, a feladat szempontjából irreleváns. Jóska és Edina megoldása már közelebb áll az igazsághoz, leginkább Jóska érti, mit is kívántam. Megnevezni a szóképeket, és megnevezni a rejtett kapcsolóelemeket, hiszen a költői szóképek alkotásának ez az alapja. Először a megszemélyesítésről szólok, ez megér pár modatot. A szókép nevében is benne van: személlyel, emberrel kapcsolatos a kép, vagyis más élőlényeket, tárgyakat, elvont fogalmakat ruház fel emberre jellemző cselekvéssel. Az elvont fogalomra példa Vörösmarty Előszó című verséből: "a Béke izzadt homlokát törölvén". A nagybetűvel írt elvont fogalom jelzi, hogy egy allegorikus alakkal van dolgunk. A "lobogás" csak átvitt értelemben lehet emberre jellemző, tehát itt be kell vezetnünk egy új fogalmat. A neve: igei metafora. És fontos, megjegyzendő: minden megszemélyesítés igei metafora, de nem minden igei metafora megszemélyesítés. Ez kifejezetten igei metafora. A fák hajában - ezt helyesen neveztétek metaforának, csak azt már megbeszéltük, hogy a metafora hiába összevont hasonlat, nem "hasonlít", hanem azonosít. A rejtett kapcsolóelem viszont itt is működik. Mitől rejtett? Attól, hogy szavakkal ugyan nem nevezi meg, de logikával mégis felfedezhető. Itt mi a logika? A "fakorona" és a nők "hajkoronája" köznyelvi metaforák, ezeket éppen a korona fogalma kapcsolja össze egy makro- illetve mikroképzetben. Mindketten helyesen hoztátok be ide a szél képzetét. A fák lombjának és a nők hajának a mozgása a szélben hasonlít egymáshoz. Ez a rejtett kapcsolóelem, amely a fák haja metaforában a két fogalmat összekapcsolja. Az idézetben lévő hasonlathoz nincs mit hozzátennem, Jóska ezt pontosan megfogalmazta. Ámde a "hószínű rózsák", amelyek "úgy lobognak" a szélben, mint a fák hajában a "zöld"... Erre még külön ki kell térni. Amikor Edina a "hószínű" jelző mögött megérezte a kemény tél hidegét, azzal a képnek a legmélyére ásott. Valóban ott van a képzet, a vers nem idézett egyik sorában megerősíti ezt a "fázva" állapothatározó. A kép felszínén azonban azt látjuk, hogya fehér színt a "hó" fogalmával helyettesíti, a lomb fogalmát pedig annak színével. Vajon nem ez utóbbi lehet a metonímia, kedves Jóska? Mintha a résszel helyettesítené az egészet...
Varga Tibor
Zajácz Edina
2012, szeptember 8 - 11:56
Permalink
Valóban, amikor olvastam a
Valóban, amikor olvastam a két sort, hirtelen olyan érzésem támadt, mintha fáznék,- egyedül. Meglátásom szerint ez a tél az itt maradt személyre vonatkozik,ez a költőnő "tele", az örök tél.
vati
2012, szeptember 8 - 12:04
Permalink
Lám csak, kedves Edina, a
Lám csak, kedves Edina, a teljes vers ismerete nélkül is megértettél belőle valamit...
Varga Tibor
vati
2012, szeptember 8 - 16:49
Permalink
Nos kedves Edina, Danela már
Nos kedves Edina, Danela már olvasta a hozzászólásainkat, és megadta az engedélyt a vers teljes szövegének a közlésére. Íme:
Kovács Daniela: Hadd mehessek haza!
Százfelől verdes a sors vihara,
megbénít a csöndre tapadt múlt.
Körbenézek, van-e még, kit zaja
térdre kényszerít. A táj lebénult.
Hallod, Apa? Dübörög a föld,
térdére zuhan a hiábavalóság,
a fák lombjában úgy lobog a zöld,
mint sírodon a hószirmú rózsák.
Hatodik éve idézlek fázva,
Könnyeim csak hullnak, hullnak,
a sors szelétől megtépázva
bús szavaim sírodra borulnak.
Hatodik éve várlak, kereslek.
Mardos a hiányod, Apa!
Adj helyet kérlek magad mellett,
engedj, hadd mehessek haza.
Varga Tibor
Oldalak