Hepp Béla: Fuss, kobzos!
Ezüst hajó hozta az új Királyt.
A kínnak vége! ujjongott a nép,
ezer dobos a hírrel körbejárt
kiáltani az új Felség hitét,
és folyt a tánc, mulatság öntudatlan...
én láttam őt, tudtam... és nem mulattam.
Száz szózatot vitt szereszét a szél,
hogy Kánaán jön el és jobb jelen,
a nagyvilág is majd arról beszél,
hogy lett ezerszer szebb itt hirtelen,
és folyt a tánc vak hittel, öntudatlan...
én láttam őt, tudtam... és nem mulattam.
Új zászló lengett fenn a vár fokán,
szemét, mi volt, most új törvényeket!
Ki nem ropja, hadd lógjon! Fenn a fán!
nincs más határunk, csak a képzelet,
és folyt a tánc dobogva, öntudatlan,
én láttam őt, tudtam... és nem mulattam.
Szekér jött zenés-szalagdíszesen,
a Felség szólt, kell egy kis áldozat,
hogy szép jövőnk elérhető legyen,
a pénzed kell, s hagyom a házadat...
Lassult a tánc, még mindig öntudatlan,
én láttam őt, tudtam... és nem mulattam.
Üres kamrákban port szitál a csend,
a síp a dob régen elhallgatott,
bújik a szó. retteg, hogy mit jelent,
kinél bókolnak sokszínű gazdagok,
a régi tánc folyik még öntudatlan,
én láttam őt, tudtam... és nem mulattam.
Alám a fagy, hátamba húr hasít,
fölöttem tizenkét vak csillag forog,
a szél szemembe könnyet hogyha csíp,
alig látom, hogy a tegnap-táncosok
maguk elé meredve, kábulatban
már látják őt. Tudtam, nem én mutattam.
Hozzászólások
Mysty Kata
2013, március 13 - 09:17
Permalink
Igazi katarzist adó
Igazi katarzist adó vers!Gratulálok szeretettel!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
aLéb
2013, március 13 - 09:24
Permalink
Kedves Kata, köszönöm, hogy
Kedves Kata, köszönöm, hogy olvastad a verseim!
aLéb
aLéb
2013, március 13 - 21:40
Permalink
Megtisztelő, köszönöm.
Megtisztelő, köszönöm. Hamarosan ém is körülnézek itt a versek között, Tömör, kifejező verseid egy részét olvastam már. Örülök, hogy tetszett.
aLéb