Lopott pillanat
Beküldte Radi - 2015, március 16 - 15:15
Ledobta szép ruháit lassan magáról.
Feledtem mindent a szomorú magányról.
Levettem minden gyötrő gondot magamról,
amik hallatják magukat a magasból.
Csak bámultam örömmel karcsú termetét,
csupasz mivoltát és ruháit szerteszét.
Mennyien rajongták, keresték a kegyét,
hogy izgató, édes-mézes csókját vegyék!
Imádták szépségét, bódító illatát,
hallhatták annyian szellőszárnyú dalát.
Rászűrődő napfény öleli hevesen,
most itt áll előttem pőrén és nedvesen.
Bár nem lehet sohasem az én kedvesem,
mégis csodálom, formájában elveszem!
Megérintem lágyan eleven moháit
az akácnak, mely nyáron ontja csodáit.
Hozzászólások
Mysty Kata
2015, március 16 - 15:16
Permalink
Gratulálok versed
Gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőtársaim nevében is!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Radi
2015, március 16 - 22:34
Permalink
Köszönöm kedves Kata! Attila
Köszönöm kedves Kata!
Attila
barnaby
2015, március 21 - 17:45
Permalink
Eléggé ragrímesre
Eléggé ragrímesre sikeredett,az amúgy tetrszetős gondolatokkal, képekkel megírt versed...de nem baj ez, szinte észre sem vettem őket...gratulálok:B:)