Visz a vonat
Beküldte kékszem - 2016, január 15 - 17:21
Hallgatom a mozdony csendjét,
nem zakatol, ahogyan rég.
A lámpák fényét figyelem,
mert az győz a sötétségen.
Nem könnyű ez az utazás,
de ha könnyű, akkor hálás.
Az élmények lerakódnak,
az egész csak emlék marad.
Hazaviszek hegyet-völgyet,
folyókból a tiszta vizet.
Továbbélnek otthon velem:
őket követi a szemem.
Szépek, frissek,sokszínűek,
nem látok én náluk szebbet.
A színűket hosszan őrzik,
a szellemük erősödik.
Élnek az én tudatomban,
látszik a hatásuk rajtam.
Visz a vonat, gyere velem:
te vagy a valóság nekem.
Hozzászólások
Becca
2016, január 15 - 19:33
Permalink
Nagyon szép mondandó. (A
Nagyon szép mondandó.
(A rímek tematikáját nem értem, egyszer vannak, egyszer nem. Nem vagyok az a tökéletes, gúzsbakötött verseket szerető, csak így fura.)
kékszem
2016, január 16 - 12:02
Permalink
A rímek végig élnek,csak nem
A rímek végig élnek,csak nem ún. tiszzták,asszonáncokkal váltakoznak.
Köszönöm szépen.
Kui János
Kui János