Egy kép a falon
Beküldte Bánlaky László - 2016, július 22 - 14:45
Szemben velem egy kép függ a falon,
megfogott, rabul ejt, nem engedi
másfelé kószálni gondolatom.
Vén fa, vastag törzse elágazik
kettéhajolva, nem is egy fa,
egy tőről fakadó kettő volna.
Sűrű ágaik kopáran állnak,
lenne csak csontváza önmagának.
Álmodom, a kép is velem álmodik,
ifjúságról, erőtől duzzadó,
szél-ringatta dús lombkoronáról,
szerelem-tőről egybenőtt ágain.
Tudják ők, közel már a láncfűrész.
Szeretve fogják egymás ág-kezét.
Kevés hamu, mi utánuk marad,
éltek, s szerettek, már én tudom csak.
Hozzászólások
hzsike
2016, július 22 - 14:48
Permalink
Kedves
Kedves László!
Szerkesztőségünk nevében szerettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.
H.Gábor Erzsébet Zsike :)
editmoravetz
2016, július 22 - 19:13
Permalink
Drága Laci! Engedd meg, hogy
Drága Laci!
Engedd meg, hogy gratuláljak versed megjelenéséhez!
Mindig mondtam, hogy egyik legkedvesebb vers, melyet írtál - kívánok még sok ilyen szépséget!
Szívvel-szeretettel feleséged: Edit