Arcod puha kendő
Beküldte Zajácz Edina - 2017, szeptember 10 - 16:24
Látod, a múlás ajtónkat zörgeti,
gyávaságunkért vajon ki fizet meg?
Arcod puha kendő, arcomat fedi,
borzongató rémülettel visellek.
Én nem akarom ezt a hulló csöndet,
szavad sem buggyan túl hallgatásodon.
Elrejtettél, akár az imakönyvet,
és szent igévé váltál tagjaimon.
Égre kiáltó fáklyalángok vagyunk,
az a téveszthetetlen világosság,
hogy egymás nélkül nem szabadulhatunk,
s várlak, mint isteneiket a nimfák.
Mozdulatomban mozdulatod villan,
hiányod belőlem kiirthatatlan.
Hozzászólások
Mysty Kata
2017, szeptember 11 - 21:33
Permalink
Mint az imakönyvet, úgy illik
Mint az imakönyvet, úgy illik Téged nyitogatni sorról sorra!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Zajácz Edina
2017, szeptember 13 - 09:45
Permalink
Nagyon köszönöm drága Katám a
Nagyon köszönöm drága Katám a figyelmedet, és ezt a végtelen kedvességet!
Ölellek: Edi
M. Karácsonyi Bea
2017, szeptember 12 - 09:52
Permalink
Gyönyörű Zajácz Edina vers.
Gyönyörű Zajácz Edina vers.
Zajácz Edina
2017, szeptember 13 - 09:46
Permalink
Nagyon köszönöm, ölellek
Nagyon köszönöm, ölellek szeretettel:)
Csilla
2017, szeptember 18 - 11:20
Permalink
Eredeti és megrázó képekkel
Eredeti és megrázó képekkel megírt szép sorok. Gratulálok hozzá!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/