Ősz
Beküldte É. Anett - 2018, október 19 - 21:28
Utolsó, langyos sóhaja a nyárnak,
mézédes csókja egy őszi délutánnak.
Vörösen izzó lombos fák sörénye,
Alkonyatba hajló naplemente fénye.
Ágak közt megbúvó napfény és az árnyék
ringató ölében vígaszra találnék.
Hetek nyújtózkodnak, napok lassan telnek,
fáradt sóhajomra ködfoltok felelnek.
Aranyhajú erdő mezítelen teste,
dombok alatt lassan lopakodó este.
Hűvös éjjelente pislákoló fények,
harmatos hajnalok üzennek a télnek.
Hozzászólások
hzsike
2018, október 20 - 07:56
Permalink
Kedves Anett!
Kedves Anett!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.
Nagy szeretettel köszöntelek, érezd magad jól itt nálunk. :)
Ölellek. Zsike :)
É. Anett
2018, október 20 - 23:28
Permalink
Kedves Zsike!
Kedves Zsike!
Köszönöm! Örülök, hogy itt lehetek!
Üdvözlettel: Anett
Anett