Trianon
Beküldte hubart - 2020, június 18 - 17:05
A lárma elcsitul, s haláli csend lesz,
amit megírt a sors, beteljesül.
Az ég le nem szakad, világi rend ez,
a lelkeken ma cédabéke ül.
A koncra hajt, ki egykor összenézett,
s a cinkos félmosollyal konstatál,
hazánkra, mint tiló lesújt a végzet,
zsarát ropog, s körötte áll a bál…
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2020, június 19 - 13:56
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Jó vers lett, tömören összefoglaltad.
Erzsike
hubart
2020, június 19 - 21:05
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Erzsike!
Kankalin
2020, június 20 - 13:51
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Nagyot szól a versed, tömör, ám sokat mondanak soraid.
Megrázó, elgondolkodtató összefoglaló.
Szeretettel: Kankalin
hubart
2020, június 20 - 18:41
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Kankalin!
Csilla
2020, június 21 - 12:49
Permalink
Remek sűrítés! A 2. soron
Remek sűrítés! A 2. soron elgondolkodtam. De már értem, mert a sorsot mi írjuk, emberek.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2020, június 21 - 21:56
Permalink
Kösznöm szépen, kedves Csilla
Kösznöm szépen, kedves Csilla!
lnpeters
2020, június 23 - 09:50
Permalink
OK, de az a magát nyaktilónak
OK, de az a magát nyaktilónak képzelő végzet - halandó...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2020, június 23 - 11:03
Permalink
Szerencsére! Köszönöm szépen
Szerencsére! Köszönöm szépen, Laci!