Jelenlegi hely

Óriások

Beküldte Csilla - 2017, január 16 - 19:42

Mi döng az éjben? Óriások jönnek,

dübörgő léptük szívemen dobol,

felszippant árnyuk, s ablakát a csöndnek

bezúzni kész a rettegett pokol.

Torz arcú rémek lesnek tág szemekkel,

talán ma értem jött a Vég maga,

meg kéne tudnom, hogy miért neheztel,

miért tört rám e kétes éjszaka.

Meséknek sárga lapjait teremtem?

Életre kelni így próbál a múlt?

És mennyi rémség várja még fejemben:

előadhassa, mit tőlem tanult.

Elétek állok, tépjetek kacagva,

félelmem szörnyű, éhes bábjai!

Tenyérbe vesznek, s egynek sincs hatalma.

Kit megszerettem, nem tud ártani.

Hozzászólások

Mysty Kata

2017, január 16 - 21:03

Permalink

Óriási hatást gyakoroltál rám

Óriási hatást gyakoroltál rám... A szeretet hatalma mindenek fölött!

Csodálatos vers!Köszönöm az élményt!

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Csilla

2017, január 16 - 21:40

Permalink

Örülök a véleményednek, drága

Örülök a véleményednek, drága Kata, köszönöm! Így van, nincs nála nagyobb, erősebb hatalom, mert Isten=Szeretet!

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2017, január 17 - 11:03

Permalink

Nyomasztó látomás, de cseppet sem öncélú, mert a feloldozás mindenért kárpótol! A legnagyobb bajokon is átsegít a tiszta, emberi szeretet, főleg, ha az a hitből merítkezik. Nagyszerű versedet örömmel olvastam. Szeretettel gratulálok, kedves Csilla! :)