Éjjel

Beküldte Csilla - 2017, január 17 - 19:09
 
 
Kolev András azonos című versére
 
A szűkölő sötét szobák magánya
magára ébredt álmokat motoz,
sebek húsán kikelt imákba zárva
dalolni kezd a leskelő gonosz.
 
Szilánkos árnyvilág, a holdja csonka,
borong a fény, e pár falat remény,
amint a reszketést halomba hordja
lecsorgó csendben házfalak szemén. 
 
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Haász Irén

2017, január 17 - 19:31

Micsoda reménytelenség...!

Megborzongat!

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2017, január 17 - 19:54

Lát- és létKÉP!

Talán mégis a sugár...

ki is derülhet a gonosz elmúltán...elhúz tán!

Ölellek!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

zelgitta képe

zelgitta

2017, január 17 - 20:18

Ismerem Andràsnak ezt a versét, illetve most újraolvastam.

A vers hangulata erôsen negatív, lehúz. En a vàlaszban ( vàlaszodban) egy pozitìv reakciót vàrtam volna, de a tied, Csilla, még sötétebb, ha lehet így fogalmazni...

A vers szakmai megítelésére nincs felkészūltsegem, de a  negatív hatâs mindenképp mellbevâg...

Pár dolgot, amit nem ertek, meg is kérdeznék, de bizonytalan vagyok, hogy egyáltalán megtehetném- e itt és most?

       

Csilla képe

Csilla

2017, január 17 - 20:36

Köszönöm, hogy elolvastátok! Igen, a fény mindig ott van.:) Ezt András versének a folytatásaként írtam, egy kép, pillanat, benyomás az éjszakáról.

Gitta, csak nyugodtan. :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

hubart képe

hubart

2017, január 18 - 17:00

A tartalomhoz  nem igazán tudok hozzászólni, mert nem ismerem András versét, de az egyértelmű, hogy a vers hangulata a kifejezőeszközök révén igen szépen harmonozál a mondanivalóval. A forma pedig tökéletes. Gratulálok! :)

Csilla képe

Csilla

2017, január 18 - 18:30

Örülök ennek a véleménynek, köszönöm szépen, kedves Feri! :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/