Egykori régi ádventek
Egykori régi ádventek,
Honnan jöttök?
Hová mentek?
Méltósággal,
Nem sietve,
Havas úton lépegetve,
Ahogy jöttek akkor régen,
Fekete-fehér mesében...
Szürke égen ködtakaró,
Mindent vastagon lep a hó.
Köves úton pata dobban,
Kiscsizmák az ablakokban.
A járdán kiscipő kopog,
Az úton vén Trabant dohog.
Szakadozó, kopott járda,
Tanterem közepén kályha.
Veréb fut a keréknyomban,
Hittanóra a templomban.
Havat lapátol a férfi,
Fejkendős asszonya nézi,
A tornácon jégcsap remeg,
Csikorgó kemény a hideg.
Az udvaron kutya csahol,
Bent meleg,
Szülői szigor,
Minden este a családé,
Tévében Mazsola, Tádé...
A vacsora mindig meleg,
Hétre ágyban van a gyerek.
Takarók közt, a vaságyon
Meghitt karácsonyi álom...
Kéményekből füst gomolyog,
Kezdődnek a disznótorok.
Honnan jöttök?
Hová mentek?
Egykori régi ádventek...
Hozzászólások
Vaskó Ági
2023, december 12 - 08:18
Permalink
Fekete-fehér képeslapodnak,
Fekete-fehér képeslapodnak, minden sorát átéltem.
Vaskó Ági
lnpeters
2023, december 12 - 20:27
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2023, december 13 - 04:24
Permalink
Igen kedves vers, nosztalgiát
Igen kedves vers, nosztalgiát ébreszt, de az az idő nem jön már vissza soha.
lnpeters
2023, december 14 - 20:12
Permalink
Nem bizony! De néha jó
Nem bizony! De néha jó felidézni.
Pete László Miklós (L. N. Peters)