Irodalomtörténeti szösszenetek - 15.
Lengyel József egyszer azt mondta, hogy a magyar irodalmi életet a tehetséges tehetségtelenek uralják.
Hogy érthető legyen, mindjárt megnevezett egyet közülük – magam nem teszem, az illető már nem él. (Mellesleg szólva igen jó sajtójú író volt, a családjában az egy főre eső díjak száma sem volt jelentéktelen, minden irodalomtörténet bő lére eresztve méltatja.
Szóval – írja Lengyel József – K. igen avatott kézzel ismétli az összes írásmódot és irodalmi divatot. Mármint azokat, amelyek polgárjogot nyertek az előző években.
Biztos kézzel ír – mindig biztos másodkézzel.
Az újítók megküzdöttek az elismerésért – K. learatja a sikert.
Lengyel a szovjet elvtársakhoz hasonlítja, akik a 30-as években megvásárolták egy bevált amerikai autó licencét, aztán gyártani kezdték. Mire végképp elavult, jött a Land Lease, kaptak bőven járművet, nosza azok egy részét is lekoppintották. Sok még ma is fut az ilyen kocsik közül. Legfeljebb erkölcsileg avultak el…
A tehetséges tehetségtelen semmit sem kockáztat, és elér – minden látszatsikert.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, szeptember 5 - 07:57
Permalink
Egyetértek a zárósorral...
Egyetértek a zárósorral...
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, szeptember 5 - 08:03
Permalink
...ez nagyon jó!
...ez nagyon jó!
Toma
2012, szeptember 5 - 08:37
Permalink
Ó, mennyire igaz. Köszönjük
Ó, mennyire igaz. Köszönjük (szerintem ezekből majd rovatot csinálunk...)!
Mysty Kata
2012, szeptember 5 - 19:43
Permalink
Mindenki tehetséges
Mindenki tehetséges valamiben!? Tehát , a tehetségtelen is...
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
lnpeters
2012, szeptember 5 - 19:50
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)