Érintés...
Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, november 5 - 10:47
Melegséget áraszt a gyertyák fénye...
békességet, ahol nincs ígéret.
Didergő hiány az életem része,
de hinnem kéne az öröklétet,
hogy van út, s a léleknek menedéke
valahol, mit nem látok, nem értek.
Lángot gyújtok reszkető kezeimmel...
érintek... de csak az emlékeimmel.
Csendes temetőben zajong sóhajom,
túl nehéz a rám hagyott árvaság.
Rideg ágyatok e rögös sírhalom.
Mécses fénye s virágzó tarkaság
vajon mennyit ér...? Hordott szívfájdalom
lehet önzés, s kérdez a némaság.
Találkozunk? Lesz válasz a miértre?
Nem köszönök el... tán kezdet a vége.
2018
Hozzászólások
hzsike
2019, november 5 - 10:55
Permalink
Kedves Ilona!
Kedves Ilona!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!