Biztosan

Biztosan
 
Halkan jöttél, most szótlanul nézel,
tekintetedtől mindenem remeg.
Csak játszadozol a bágyadt ésszel,
foltokból festett árnyad itt lebeg.
 
Szorítasz egyet rémült énemen,
s amint hideg kezed testemhez ér,
rám tör a görcsös, ősi félelem,
érzem, hogy arcomból kifut a vér.
 
Mutatsz magadból lágy fényt hazudva,
ígéred másik, könnyebb létemet.
Eltitkolod, hogy a semmi odva
csupán, hová belőled út vezet.
 
Elengedsz végül, még itt hagysz engem,
túléltelek, sóhajtok boldogan.
Majd visszafordulsz, suttogsz rekedten:
jövök még hozzád, egyszer biztosan...

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves András!

Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez Szerkesztőségünk nevében is.

Zsike :)

Kedves Zsike!

Köszönöm szépen Neked és a Szerkesztőknek  is a fáradtságos munkát! Nagyon boldog és büszke vagyok, hogy itt lehet a versem.

 

Csilla képe

Gratulálok, kedves András! Engem főleg a 3. versszak fogott meg, de tetszett az egész, tartalom és kivitelezés. Remélem, hogy olyan sűrűn azért nem látogat majd ez az érzés.

:)

Kedves Csilla! Egy ihletet megért, de egyszer elég volt!

Bieber Mária képe

Gratulálok szép és kifejező versedhez! Biztosan eljön, nem árt tudni róla időben, de nem kell a fenyegető közeledés árnyékában élnünk!!! :)))Gratulálok még egyszer!

 

 

 

Bieber Mária

(Hespera)