Égbőlhajló
Beküldte zelgitta - 2016, július 20 - 22:30
Égbőlhajló
(avagy a tiszta öntudat)
A fény is fáradt, aranya tompa,
ladikján kiköt a délután,
szénaillat zenél a légben,
s bölcsősusogó szép puhán
elring az értelem.
Álmosan zsong a gondolat,
apró bolyhokra bomlik a vászna,
aztán elfelejted magad...
szétzümmögnek a szép szavak,
eltűnik a vágy, nincs messzeség,
csak ez a fenség, ez a pillanat.
Mint nyakra lágyult selyemsál,
bőrödön az idő megáll,
pihen a józan ész és elme,
lassan kinyílik lelked érző kelyhe,
s nyugalom-kendővel
a békesség leszáll.
Égbőlhajló fénnyel
a szeretet árad,
ott vagy te mindenben,
s a mindenség nálad.
Bielefeld, 2016. Napisten hava (június)
Hozzászólások
Csilla
2016, július 20 - 22:34
Permalink
Kedves Gitta, szeretettel
Kedves Gitta, szeretettel gratulálok tiszta öntudattal megírt csodaszép versedhez és a Parnasszusra kerüléséhez is.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
zelgitta
2016, július 21 - 01:00
Permalink
Köszönöm szèpen.
Köszönöm szèpen.
Nagygyörgy Erzsébet
2016, július 21 - 12:36
Permalink
Kedves Brigitta! Gratulálok
Kedves Brigitta!
Gratulálok szép versedhez.
Erzsike