Évszakok
Beküldte Jean19570102 - 2016, október 6 - 09:53
Forog az idő kereke egyre gyorsabban,
- gyermek voltál nemrég, kacagtál az égre
rácsodálkozva a tűnő messzeségre,
kialvó gyertyaláng, melynek fénye lobban.
Úgy múlt el tőled a gondtalan gyermekkor,
ezer apró öröm, viháncoló játék,
szerelmek és csókok, mézédes ajándék,
győzöd majd erővel, azt hitted még ekkor.
De ma már jól tudod: elrohan az élet,
minden esztendővel, megújult tavasszal,
szomorúság után nevetve vigasztal
eléd varázsolva megannyi szépséget.
Dermesztő tél után a tavasz melegét,
az évszakok csendes, múló változásán
elröppent életünk fájó vallomását
- emlékét a nyárnak, az ősznek kék egét.
Hozzászólások
Csilla
2016, október 6 - 09:54
Permalink
Kedves
Kedves János!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/