Genius Loci (Opera)

Itt ez a ház, az ajtaja tárva s benne honol a teremtés egyik ősi csodája:
Mennyből hozzád szólnak a hangok, arkangyal baritonja,
angyaltáncot járó párok könnyre fakasztó hősi tenorja és szopránja.
Ott érnek az égi csodák, hol csendben meghúzódsz és vágysz a magányra –
s ott is, ahol keresed és vágyod a hangot, mennyei bátorítást és jelzést várva.

Fátyolfelhőn át is napsugaras, és vulkánok erejével hat rád ez a szent hely,
hol fent és lent közt oszlopok állnak, lelkeik élnek, s téged várnak -
vendégül lát most ez a szentély - látogatóként mentél, mégse feledd el:
ős,  hős, bölcs bástyái a hitnek, mind rokonod, és úgy látnak, ahogy Isten láthat:
Orpheusz lantján játszó, sziklákat szelidítő hős, akit Hádész  élni és játszani enged -
ki összekötötted a Szót a Reménnyel, s összekötötted a földdel a Mennyet.