Idézőjel nélkül

Most megidéztetsz Isten színe elé, aki megtör és eltöröl minden idézetet,
hogy belenézz a titokzatos Forrás tiszta vizébe, s vidd el az útra a képet.
Ős-te magad, és ősi neved, és mind, ami érték, cím és idézőjel helyett, innen ered –
itt indul el a Szó, ami éltet, melléd áll és az útra visszavezet, és ős, nem idézet.

Hallva e Szót az utolsó árnyék távozik szíved hajlékából, vissza se nézve -
félénken csak résre nyitott ajtód és ablakod sarkig tárja s átadja a fénynek.
Hajnal jő és eljön a reggel, Isten egéből, őseredettel, nyár jön a télre –
minden idézőjel eltűnik örökre, rögtön, amint igaz, új örömökkel ébred a lélek,
és azonos lesz önnön isteni képmásával, s körbeveszik örök, égi és földi remények.