Kárvalló
Beküldte Csilla - 2015, augusztus 10 - 15:07
Földi lét porának hitetlen, új kora,
nem vagy sem utóda, sem őse, rokona
senkinek? Senkinek?
Lépteid nyoma, mint alvó folyó medre,
lennél bár haboknak hömpölygő jókedve,
s akkor az égiek
segítenének, hogy vak szemeddel láthasd
az éltető forrást és magaddá válhass,
hogy cseppként légy egész.
De tévelygő elméd a hullámok között
vergődő rabmadár, a szárnya eltörött
és károgja a vészt.
Céltalan dalokkal új utakra menni,
idegen mederben könnyű hősnek lenni,
ha nincs kit féltened.
Lennél termő földed táplálója, magja,
elhalsz, ha arra vársz, helyetted akarja
más a szép életet...
Hozzászólások
hzsike
2015, augusztus 10 - 15:08
Permalink
Kedves
Kedves Csilla!
Szerkesztőségünk nevében nagy szeretettel gratulálok, versed Parnasszusra kerüléséhez.
Zsike :)
Csilla
2015, augusztus 26 - 00:56
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Zsike, Neked és a Szerkesztőség minden tagjának, aki foglalkozott vele. Szeretettel,
Csilla:)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/