Levélkönnyek
Beküldte vajay73 - 2016, november 2 - 21:17
Álomittas tájra simul most az alkony,
csendek pihennek rétek lágy ölén,
ezer-szín szépségű lassú hervadásra
szelíd-reszketőn ráborul a fény.
Levél bársony selymén elmúlás remeg,
de élet-féltőn tartja még magát,
ringó ágak között hűvös szél oson,
levélkönnyeket hullatnak a fák.
Kopár ágaikkal búcsút intenek,
rőt avarba sírják a múló szépeket,
évgyűrűk óvják az élet csodáját,
az illatot, színeket, az új kezdetet.
Minden ősz-varázsból emléket óvnak,
őrizve magukban a levél-álmokat,
lassú hervadásból születnek újjá,
ha a kopár ágakon bársony-rügy fakad.
Hozzászólások
hzsike
2016, november 2 - 21:21
Permalink
Kedves
Kedves Mónika!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.
Zsike :)