Megidézlek
Beküldte Csilla - 2015, július 14 - 16:39
Szívemre most álmos, ólmos bánat ül,
ne hagyj itt a sötétségben egyedül!
Félve szólok, hogyha hallod még szavam:
tudtad-e, hogy álmainknak súlya van?
Gyűrött gyolcsba bepólyálom kincsemet,
hófehérbe öltözik a képzelet.
Lágyan ringó selyemszálak ölelik,
régen elért a csillagos egekig.
Most a csendben megidézlek, s szüntelen
játszod azt a ritmust, amit még velem
tanultál, hogy soha ne légy egyedül,
ha szívedre álmos, ólmos bánat ül.
Hozzászólások
Haász Irén
2015, július 14 - 16:40
Permalink
Kedves Csilla, a
Kedves Csilla, a Szerkesztőség egyetértése alapján szeretettel gratulálok szépséges versedhez!
Csilla
2015, július 14 - 19:58
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Irén,
Köszönöm szépen, kedves Irén, Neked és a Szerkesztőség többi tagjának is!
Örülök, hogy ilyen előkelő helyre került ez a 'versem'!
Szeretettel,
Csilla :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Bieber Mária
2015, július 19 - 13:16
Permalink
Gratulálok, kedves Csilla,
Gratulálok, kedves Csilla, remek versedhez és a szép helyezéshez egyaránt.
Bieber Mária
(Hespera)
Csilla
2015, július 19 - 21:04
Permalink
Köszönöm szépen, Hespera,
Köszönöm szépen, Hespera, örülök, hogy elolvastad! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/