Nádzene
Beküldte kalmanbacsi - 2014, január 15 - 20:28
Dér-kényszerzubbonyban
fekszik a fű,
de én a nádast hallgatom,
micsoda hegedű!
Sorra pattannak el
túlajzott húrjai,
de, nini:
nekem zenél e felém
fordult arcú Paganini,
a szél
mély
bariton,
áthullámzik a
szemközti csaliton,
horgászbotom
karmesteri pálca,
csendet vezényel
s csitul a bugák tánca.
Hozzászólások
lnpeters
2014, január 15 - 20:35
Permalink
A szerkesztőség nevében
A szerkesztőség nevében szeretettel gratulálok a Szerzőnek ehhez a remek, virtuóz formajátékhoz!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
kalmanbacsi
2014, január 20 - 14:19
Permalink
Tisztelt szerkesztőség, mivel
Tisztelt szerkesztőség,
mivel az utóbbi időben csak mellőzés ért (magyarországi és szlovákiai folyóiratban évek óta nem jelent meg versem), igencsak jól esett a véleményük. Bízom benne, hogy az ezután küldöttek között is akad ilyen.
Mysty Kata
2014, január 20 - 14:23
Permalink
Nagy szeretettel köszönjük
Nagy szeretettel köszönjük ezt az igazi kis gyögyszemet, és várunk még sok ehhez hasonlót!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2014, január 21 - 11:06
Permalink
Kedves Kálmán! Finom művű
Kedves Kálmán!
Finom művű szép vers,gratulálok.
Szeretettel Erzsike
kalmanbacsi
2014, január 24 - 16:48
Permalink
Köszönöm.
Köszönöm.
kalmanbacsi
2014, január 24 - 16:50
Permalink
Köszönöm, hogy tetszett,
Köszönöm, hogy tetszett, rengeteg tájversem van, hogy elérik-e ezt a szintet, én nem tudom eldönteni.
kalmanbacsi
2014, január 27 - 12:09
Permalink
Utólag kicsit furcsa nekem
Utólag kicsit furcsa nekem is, hogy ilyen képekben jelent meg az az őszutói hangulat, de ma is csak így (vagy apró javításokkal) írnám meg. Nekem is igazi élmény, hogy tetszett.