Nyár
Beküldte Jégmadár - 2017, június 9 - 08:15
Nyár
Hajlik a szár, pipacsok tűzpirosán ide vár,
szirmok alatt, melegen bólogat, izzik a nyár.
Dobban a szív, fecsegő csend, vele halk a szavunk.
Érik a búzakalász. Új gabonát aratunk.
Most magasan meleget szór, ragyogón süt a nap.
Víg arató keze kévébe rak, és (a kalap
szalmafonat), feje fényt izzad a munka alatt.
Szérüre vonva a szár, és ni-ni, itt kimaradt.
Kis maradék, koszorút fonni elég e marék.
Köss bele búzavirágot, hogy az égen a kék
fény ide szórja a tarló gyönyörű mosolyát.
Zúg a malom, garaton tölt le ma új gabonát.
Míg aratók dala száll, új kenyeret süt a lány.
Kése ha sercen a veknin, szegi majd nagyanyám.
Vén keze fény, vele él még hite, és a kereszt
rajza ma írja neked; szép a jövő, ne ereszd!
Hozzászólások
hzsike
2017, június 9 - 08:26
Permalink
Kedves Marika!
Szeretetel gratulálok szép versed Parnasszusra kerüléséhez, Szerkesztőtársaim nevében is.
Zsike :)
Jégmadár
2017, szeptember 25 - 15:31
Permalink
Köszönöm Zsike!
Köszönöm Zsike!
Sajnos azóta sem tudok belépni sem a blog sem a vers beküldése nem működik.
Jégmadár