Peronon
Beküldte ermi-enigma - 2011, november 14 - 10:07
Nézem az arcokat.
Álmos tekintetekben az éjszakát kutatom,
sálak, gallérok mögül kivillanva
egy szeretkezést idéző
harapásnyomot a nyakon,
vagy csak egy mosolyt,
barátságosan,
de halott világ ez.
Üres szemek merednek rám fásultan.
Egykedvűn tépkedem a perceket.
Átsuhan ajkamon csókod halvány íze,
de szád nyomát a resti ócska
kávéja és cigarettám füstje söpri félre.
Fázón húzom össze kabátom.
Vonat fékez,
felsikít a sín a rozsdás,
időtől mocskos kocsik alatt,
felvillan egy kép,
a sínek között látom magam
a végtelenbe futó szemétben,
aztán csak legyintek,
magam sem tudom:
mennék? Maradnék?
Utolsóként felszállok,
hátam az ajtónak vetem,
és kipipálom újabb napom reggelét.
Hozzászólások
Saint Germain
2011, november 18 - 09:14
Permalink
gratulálok, nagyon
gratulálok, nagyon tetszik!
Érzelmi billegést éreztem végig egy nagyon erős háttér előtt.