Tél felé
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, augusztus 12 - 20:05
Tél felé haladva, némán haldokolva elhalványul
majd az ékes nyári fény is, ám idővel tán kikophat
szép szemednek íriszéből lágyan izzó lobbanása.
S így hiába várnám csendes estek illatos szerelmét
szellőszárnyon ringatózni, hogyha már nem érzem szíved
csöppnyi, gyenge dobbanó neszét, hajadnak lágy esését.
Mondd csak, látom én még tested kéjbe húzó mozdulását?
Ó, hová repülne, szállna, jégszilánkos éjszakákon,
lopva nyíló édes vágyunk égbe lengő sóhajtása?
Hozzászólások
hzsike
2017, augusztus 12 - 20:07
Permalink
Kedves Erzsike!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.
Ölellek. Zsike :)
Nagygyörgy Erzsébet
2017, augusztus 13 - 10:16
Permalink
Kedves Zsike!
Kedves Zsike!
Köszönöm szépen a helyezést.
Erzsike