Tört sor, tört szív

Égbe kiáltott szó, vagy pusztán pusztába kiáltott?

Ha égig elér, odafentről megjön  a válasz, rád hull égi reményként,
s lábad elé teszi Isten zöld füveit és fáit és ege kékjét.
Szentlélek szárnyán szálldos körülötted a válasz földön és égen,
áldást hullat rád, és fáradt homlokod újra ragyoghat az isteni fényben.     
És szívedre szórja a szót, ami telve határtalan, hű szeretettel –
morzsánként, hogy könnyű legyen, s hogy kincsként, ne teherként, bátran vedd el.

(Ha visszhang jön csak utána, s önmaga  hangját hallja,
azt a reményteli szót csak a szél viszi el majd.
És töredék lesz, tört szó, tört sor, amely tört szívvel a szélben sóhajt.)