Állati (s)óhajok
Beküldte hubart - 2018, november 24 - 09:17
A szándékom mindig tiszta
– dörgölődik a giliszta –
lyukat kínnal úgy kaparok,
hogy a testem csupa farok.
Bár halvérű az angolna,
süllő-sellőre hangolna.
Lám, a tajték felszökellő,
de halszagot hord a szellő!
Unja magát szörnyen Ruszlán,
a fogatlan hímoroszlán.
Az ínyére örömfoszlány,
hogyha akad egy-két rosszlány!
Morgolódik a vén medve,
málnaszörphöz lenne kedve,
hogyha menyasszonya volna,
egész nyáron kupakolna.
A vaddisznó éjjel-nappal
éhen álmodik a makkal,
észreveszi tán a vadkan,
bár malaca van már hatvan.
Nagy galibát csap a liba,
mert csalódott Lúd Paliba.
húzna végre el az alja,
hogy Lúd Marci vigasztalja!
– Pipa vagyok a kakasra,
mert az mástól esik hasra –
sír a kopasznyakú jérce,
itt van a tél, s nincsen nyérce.
(Anyjának a kappan mellett
csak egy vad görényre tellett).
Hozzászólások
Csilla
2018, november 24 - 12:11
Permalink
:-))) Ez jólesett!
:-))) Ez jólesett! Köszönettel :-)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2018, november 24 - 17:45
Permalink
Örülök, hogy derűre
Örülök, hogy derűre fakasztottalak, kedves Csilla!
lnpeters
2018, december 3 - 16:54
Permalink
De bájos!
De bájos!
Pete László Miklós (L. N. Peters)