Álmaimban egyszer már láttalak

Álmaimban egyszer már láttalak,

mosolyoddal rögtön megigéztél,

figyeltelek - lopva te is néztél -

a fák alatt sokáig vártalak.

Eljött az éj, a Hold, a csillagok,

de téged nem sejtetett árnyék sem,

ott maradtam reggelig - emlékszem;

köd szitált, s még kísért az illatod.

S most, hogy itt ülsz velem, és átkarolsz,

nem hagynád, hogy hiába várjalak;

álmomban is elhozott már a sors,

szitálva ránk szűz, csipke-vágyakat.

Szerelmünk friss vetése áldva volt,

s lettem; boldog, hű hitves - általad.