Ébresztő

Állj meg ember!
Állj meg rohanásodban!
Magadat és a világot,
Pusztító tébolyogásodban.

Állj meg ember!
Ha ember vagy még.
Ha nem pusztított el,
A végtelennek hitt végesség.

Állj meg!
S nézz körül.
Nevetnem kell, ha azt hitted,
Hogy minden sikerül.

Nem is nyerhettél volna.
Hiszen nem érted.
Kevés vagy hogy felfogd:
Az életet miért éled?

De mégis: Mit hittél?
Hogy gyűjthetsz annyi gazdagságot,
Hogy a végén majd,
Kifizetheted vele hamisságod?

Ne hidd!
Ne gyűjts több kincset.
Táplálj igaz szeretetet.
Ez élteti szívedet.

Ne félj!
Az élet lassan sem fele annyi.
De tudd:
Csak így lehet megérteni.

Állj meg!
Ha futtál estétől-reggelig.
Ha vakon hitted,
Elérhetsz minden tengerig.

Állj meg ember!
Ha rohansz, elesel.
S akkor,
Semmit sem érsz el.

Állj meg ember!
Kevesebb a száz gyorsan,
Mint az ötven lassan.
De a számat minek jártassam?