Égben élők napja
Beküldte hubart - 2018, november 1 - 12:09
Anyám, ki rég elköltözött,
fenn, az égi térben
csillogó fehérben
járkál az angyalok között.
Apám megfogja most kezét
(acélos volt a kéz),
szemébe lágyan néz,
a hangja csönd: lélekbeszéd.
Aztán majd kart a karba ölt
a már nem őszülő
két áldott jó szülő,
lenéz az égből, lám, a Föld
arcán ezernyi tünde fény
rájuk emlékezik:
hát mégis létezik,
az élők közt még van remény!
Itt, lenn leszáll az alkonyat,
virág a sírokon,
köszön néhány rokon,
s a szél kicserzi arcomat.
Ott fenn ragyog a holdezüst,
itt sok kis láng libeg,
s a szív most érti meg,
miért is csíp a gyertyafüst.