Évről évre

Évről évre
Mind öregebb vagyok,
A kor ösvényén lassan
Ballagok.

Évről évre
Szorítom
A Kezed;
Tudom, hogy élnem csak
Veled lehet.

Hull rám az évek pora,
Mint a hó,
S egyre jobban  szeretlek,
Anikó!