Összebújva

 
Elhagytak a versek, el, mint sokan mások,
(van, amiket sosem, s van, amiket bánok)
hosszú körmondatok, csilingelő szavak, 
nem folynak belőlem, mint hegyről a patak.
 
Verejtékben úszó gondolat-foszlányok...
(tőletek én semmit, már semmit sem várok)
begörcsölt mondatok, félszeg betűtársak,
óhajtott ihletek... már nem is sajnállak.
 
Üresség a párom, mellkasához bújok,
nőhetnek felőlünk odébb a műcsúcsok -
itt meddő, sík a föld, csend a takarója,
mi meg néha lábunk kidugjuk alóla.
 
(2018. június)

Hozzászólások

Csilla képe

Nekem ez nagyon tetszett, és nem hiányoltam belőle a hosszú körmondatokat, sem a verejtékben úszó gondolatokat. :) Gördülékeny, természetes hangú. (a 2. sorban van egy felesleges szótag, a "de" szerintem nyugodtan elhagyható)

 

Sztancsik Éva képe

Köszönöm véleményedet, Csilla és nagyon igazad van a "de"-t illetően. Nem is volt ott eredetileg. :) Örültem neked. :)