Összebújva
Beküldte Sztancsik Éva - 2018, június 24 - 18:09
Elhagytak a versek, el, mint sokan mások,
(van, amiket sosem, s van, amiket bánok)
hosszú körmondatok, csilingelő szavak,
nem folynak belőlem, mint hegyről a patak.
Verejtékben úszó gondolat-foszlányok...
(tőletek én semmit, már semmit sem várok)
begörcsölt mondatok, félszeg betűtársak,
óhajtott ihletek... már nem is sajnállak.
Üresség a párom, mellkasához bújok,
nőhetnek felőlünk odébb a műcsúcsok -
itt meddő, sík a föld, csend a takarója,
mi meg néha lábunk kidugjuk alóla.
(2018. június)
Hozzászólások
Csilla
2018, június 25 - 20:54
Permalink
Nekem ez nagyon tetszett, és
Nekem ez nagyon tetszett, és nem hiányoltam belőle a hosszú körmondatokat, sem a verejtékben úszó gondolatokat. :) Gördülékeny, természetes hangú. (a 2. sorban van egy felesleges szótag, a "de" szerintem nyugodtan elhagyható)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Sztancsik Éva
2018, június 25 - 21:29
Permalink
Köszönöm véleményedet, Csilla
Köszönöm véleményedet, Csilla és nagyon igazad van a "de"-t illetően. Nem is volt ott eredetileg. :) Örültem neked. :)