Úgy találkoztunk

 

Mi ketten úgy találkoztunk,
a vén Föld meg se rengett,
lazán tovább kerengett,
szokott útjára mozdult,

 

nem jajdult angyal az égben,
s a felhők sem üzenték,
„oltsátok a tüzet, még
nem tiétek az Éden”,

 

de mégis, mégis, akkortájt
vizek fakadtak, lavinák,
és cunamik sepertek,

 

hisz érezték a vad erőt,
ősit, taszító-emelőt:
hogy mennyire szeretlek.

 

Hozzászólások

hzsike képe

Gyönyörű! El is vittem, Irénkém! :)

Gratulálok! Zsike :) 

Haász Irén képe

Köszönöm szépen, kedves Zsike! Nagyon örültem szavaidnak. :)

Mysty Kata képe

 Nagyon szép élmény számomra is , köszönöm!kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Drága Kata, nagyon kedves vagy, köszönöm szépen. :)

M. Karácsonyi Bea képe

Nagyon-nagyon szép...:)

Haász Irén képe

Örülök kedves Seám, hogy tetszett, és köszönöm szavaidat!

barnaby képe

Csodálatosan szép vers...gratulálok Irénke szeretettel:B:)

Haász Irén képe

Én pedig nagyon köszönöm kedvességedet, figyelmedet. :)

Haász Irén képe

Nagyon örülök tetszésednek, kedves Joe... tudod, milyen sokat adok a véleményedre. Köszönöm szépen.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Nagyon kedves, érzelmes vers, stílusjegyeiddel fűszerezve.

Szeretettel Erzsike