Elfáradt vén Történelem

Elfáradt vén Történelem
Viszi batyuját a Hegyen.

Mindig igazságot koldul,
Megverik és tovább lódul.

Sok ráaggatott doktrína
Mindkét karját földre húzza.

Elfáradt vén Történelem
Csoszog felfelé a Hegyen.

Fakardos álmítosz-sereg
Tolvajként nyomába ered,

Lopná hangját a torkából,
A falatot a szájából,

Szidalmazza, ócsárolja,
Gúnyolja és hazudtolja,

Ráaggatná száz dogmáját,
Ficamítaná a lábát...

Nyomukban ott a hivatal,
Díjakat, profitot akar,

Üvöltik, tagdíjat adjon,
A trendhez alkalmazkodjon.

Mögötte bolondját járva
Jön a pénz bohócfalkája,

Ordítják, meg kell, hogy értse,
Hogy adja el magát végre.

Majd a rabszolga-ripacsok
Aranyláncos hada robog;

Lépjen ide-oda tagnak,
Hízelegjen ennek-annak!

Elfáradt vén Történelem
Csak ballag tovább a Hegyen,

Jól vigyáz a batyujára,
Ügyet sem vet a bandára.

Felér a Hegy tetejére,
Onnan felpillant az Égre,

Jövendő új korszak végett
Ledobja az öregséget,

Megifjul, zendül a hangja,
Lent holt rongycsomó - a banda.

A Spirál újabb nagy köre
Indul komótosan körbe...

Elfáradt vén Történelem
Viszi batyuját a Hegyen.