Üzenet

Üzenet-alternatív Villon ballada az eredeti Levél nyomán
(Villon ciklus)
 
"melyet François Villon mester, mikor nem volt már egy büdös vasa, így írt Jehan de Bourbon herceghez": 
 
Hercegem, vagy minek nevezzelek most,
biz úgy esett, hogy egyik estfelé,
belém kötöttek - nem éppen egy prépost -
szaladtam volna éppen százfelé,
de haragjában rám vonta a kardot,
hát mond mit tegyen, ki mint én bolond,
igyekszik elkerülni még a hantot,
a temetéssel egyre több a gond,
szavam ne hagyjam, mind azt ordibálják,
hogy Villon lett immár a bűn maga,
kit szegényt már a szentlélek sem jár át,
és börtön mélyén öregbül szaga.
 
Való igaz, hogy itt vagyok bezárva,
ajtót se nyitnak rám az istenek,
fittyet se hánynék - megbocsáss - reája,
egy korgó hangot csak felismerek,
mi belülről úgy csiklandja a bendőm,
mint nőm haja, ha tüzünk sistereg,
szánj egy krajcárt rám, könyörgök esendőn,
hogy a bánat ne nyomja lelkedet,
ha jövőm a Te irgalmadon szárad,
és miattad ér utol az éhhalál,
ne testemet, szűz lelkemet szánjad,
a mennyekben már úgyis áll a bál.
 
Ott mindig több is mint elég a bűnös,
jól jönne most úgy ötven font arany,
visszaadom, csak akkor lenne zűrös,
ha közben életemnek híja van,
becsüld a bátor kéregetőt bennem,
pénzt soha nem oroztam senkitől,
biz megfürödtem bordélyokban, szennyben,
te nem leszel szegényebb ennyitől,
s hogy becs-szavamra lesz kezedben zálog,
-mert a szó önmagában semmit ér-
ha ott kint leszek, magamért jót állok,
cserébe jár egy akasztókötél.

Hozzászólások

Haász Irén képe

Szellemes, jó!

titus56 képe

Köszönöm, mostanság kicsit belebúvárkodtam magam Villon-ba.