Üzenet

Üzenet-alternatív Villon ballada az eredeti Levél nyomán

(Villon ciklus)

 

"melyet François Villon mester, mikor nem volt már egy büdös vasa, így írt Jehan de Bourbon herceghez": 

 

Hercegem, vagy minek nevezzelek most,

biz úgy esett, hogy egyik estfelé,

belém kötöttek - nem éppen egy prépost -

szaladtam volna éppen százfelé,

de haragjában rám vonta a kardot,

hát mond mit tegyen, ki mint én bolond,

igyekszik elkerülni még a hantot,

a temetéssel egyre több a gond,

szavam ne hagyjam, mind azt ordibálják,

hogy Villon lett immár a bűn maga,

kit szegényt már a szentlélek sem jár át,

és börtön mélyén öregbül szaga.

 

Való igaz, hogy itt vagyok bezárva,

ajtót se nyitnak rám az istenek,

fittyet se hánynék - megbocsáss - reája,

egy korgó hangot csak felismerek,

mi belülről úgy csiklandja a bendőm,

mint nőm haja, ha tüzünk sistereg,

szánj egy krajcárt rám, könyörgök esendőn,

hogy a bánat ne nyomja lelkedet,

ha jövőm a Te irgalmadon szárad,

és miattad ér utol az éhhalál,

ne testemet, szűz lelkemet szánjad,

a mennyekben már úgyis áll a bál.

 

Ott mindig több is mint elég a bűnös,

jól jönne most úgy ötven font arany,

visszaadom, csak akkor lenne zűrös,

ha közben életemnek híja van,

becsüld a bátor kéregetőt bennem,

pénzt soha nem oroztam senkitől,

biz megfürödtem bordélyokban, szennyben,

te nem leszel szegényebb ennyitől,

s hogy becs-szavamra lesz kezedben zálog,

-mert a szó önmagában semmit ér-

ha ott kint leszek, magamért jót állok,

cserébe jár egy akasztókötél.